Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Utolsó napján ennek az évnek szerencsemalackák ismét útra kélnek. Azt kívánom neked, hogyha arra járnak, nézzenek be hozzád, s maradjanak nálad.
Talmud
Néha a legapróbb családi hagyományok szülik a legdrágább emléket.
Város - ahol sokszor oly kevés a fény
Város - ahol láttál már
Hadd mondjam végre - olyan ritkán mondhatom el már:
Úgy fáj, hogy nem vagy köztünk már
Város - ahol zajlik élet és halál
Város - ahol rám vártál
...
Karácsonynak hajnalán
...
Ne hagyd, hogy a fény, amit vársz oly rég
Ne gyúljon ki ránk
Város - ahol minden szó elhangzott rég
Város - amely bennem él
És mégis mondd el
Szavak nélkül hányszor gondoltál
S vártál szebbet a valónál
Karácsonynak hajnalán
Őrzöm álmod, bújj hozzám
Ne hagyd, hogy a fény, amit vártál rég
Ne gyúljon ki ránk
Karácsonynak hajnalán
...
Ne hagyd, hogy a tűz, amit vártál rég Ne gyúljon ki már
Végetért az éj, havat hord a szél
Kicsit fázol, látom hidegebb ez a tél
Karácsonynak hajnalán
...
Ne hagyd, hogy a fény, amit vársz oly rég
Ne gyúljon ki ránk…
„Már megint a nélkül mentél el néhány napra vagy hétre, hogy nem tudtam veled átgondoltan megbeszélni mindent, amitől végre nyugodt lehetnék. Hányszor hallottam ismét tőled:
- Jaj, anya, ne most beszéljük meg!
Így persze újra tele vagyok aggodalommal, mert azt gondolom, nem mondtam el neked mindent, amit szerettem volna, amit el kellett volna mondanom. Emlékszel, amikor beköltöztél a versenyre? Előtte örökösen az járt az eszemben, mi mindenről kellene még szót váltanunk. A hétköznapokban, az örökös rohanás mellett is jut idő arra, hogy mindent megbeszéljünk. Akkor azonban az éreztem, maradtak dolgok, amiket nem tanultál még meg, ezért bent a házban bajba kerülhetsz.
Aztán pillanatok alatt elszálltak az itthon töltött napok. Időnként megpróbáltam ugyan beszélni veled, de ezek a próbálkozások szinte soha nem jártak sikerrel. Arra gondoltam, le kellene írnom neked a fontos dolgokat, s majd a házban előveszed, ha szükségét érzed. Csak azért nem írtam le mégsem, mert sejtettem, hogy sem időd, sem lelki békéd nem lesz az általam leírtak olvasgatásához.

Azt remélem egyszer elolvasod ezt a könyvet.”
Az Internetről: "Ha nincsenek bizonyos korlátok, az élet gyorsan pornófilmmé válhat általa."
"Jobb, ha elhiszed. Úgy értem, pont ez az, ami a filmvászonra való. Roppant lenyűgöző tud lenni. Én mindig is azt vallottam, hogy Thomas Edison nem egyébért találta fel a kamerát a mozi számára, mint hogy az öldöklő és csókolózó embereket mutasson."
Amikor jelek lepik el a mennyet,
álmunkból kelni itt az óra már.
De ha hozzám jössz, pedig megüzented,
angyalod mégis álomban talál.
- Nem tudom, hányadika van - mondta Scrooge. - Nem tudom, mennyi időt töltöttem a szellemek között. Semmit sem tudok. Valóságos kisbaba vagyok. Mindegy. Nem bánom. Hadd legyek kisbaba. Hahó! Hopp! Hahó!

Áradozását templomi harangszó szakította meg - soha még ilyen vidám csengést-bongást nem hallott. Csengj, bongj, harang, bim-bam! Bim-bam, csengj, bongj, harang! Ó, csudaszép, csudaszép!

Az ablakhoz rohant, kinyitotta, és kidugta fejét. Se köd, se pára; tiszta, fényes, vidám, bizsergető hideg; hideg, mely muzsikájával táncra perdíti a vért; aranyos napfény; tiszta égbolt; édes, üde levegő; víg harangszó. Ó, csudaszép, csudaszép!

- Milyen nap van ma? - kiáltott le Scrooge egy ünneplőruhás fiúnak, aki talán azért ólálkodott arrafelé, hogy őt nézze.

- Micsoda? - kérdezte elbámulva a fiú.

- Milyen nap van ma, szép öcsém? - szólt Scrooge.

- Ma - felelte a fiú -, hát karácsony napja.

- Karácsony napja! - gondolta magában Scrooge. - Nem mulasztottam el. A szellemek mindent elvégeztek egyetlen éjszakán. Megtehetnek azok mindent, amit akarnak. Persze, hogy megtehetnek. Hahó, szép öcsém!

- Hahó! - kiáltott vissza a fiú.
Ó, ti fázó gyermek lelkek,
csodát váró kisgyermekek;
Gyertyácskákat gyújtogattok,
karácsonyfát díszítgettek.
Csodát váró kisgyermekek,
magatokat áltatjátok;
csodákat ti teremtetek
gyújtogatva gyertyalángot.
Otthon ma széttárul az ajtó
S a ,,Stille Nacht'-ot zongorázzák,
Az öregek befelé mosolyognak,
A sok gyerek kacagva szalad,
S érzi mindenki a szívek lángját.
S a ,,Stille Nacht'-ot zongorázzák...

Otton most felragyog a gyertyaláng,
Szobánk lámpái ragyogón kigyúlnak,
A karácsonyfa tündöklôn zenél,
A villanyfény széthinti sugarát,
S édes illattal telik be szobánk.
Otthon most muzsikál a gyertyaláng...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló