Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Nem akarok olyan lenni mint Te vagy Te vagy mint Ő, még akkor se ha tudom ti jobbak vagytok. De azt is tudom hogy én más vagyok és én nem lehetek tökéletes,
azt is tudom hogy ti tökéletesek vagytok, de azt is tudom hogy belőletek hiányzik a legfontosabb dolog. A tökéletlenség.
Talmud
~ te hogy gondolod ezt? én nagyon bonyolult és
problémás csaj vagyok. elég hisztis, féltékeny, és lökött. de nagyon tudok
szeretni, és ha valakit szeretek, azt örökké szeretem. csak van,akinek
nem elég, ami én vagyok de ez van, magamnál nem tudok, és nem is akarok
se több, se kevesebb lenni. én így gondolom, innentől rád van bízva,
hogy megéri-e.
~ bonyolult? megfejtelek. problémás? megoldjuk
majd együtt. hisztis? felvidítalak! féltékeny? rám nem kell.. lökött? sose
árt. tudsz szeretni? legjobb. és sokáig? akkor még jobb! nem vagy elég?
nekem totálisan elég vagy és nem kell több mert te megadsz mindent! rám
van bízva? akkor összejövünk előbb utóbb... megteszi ez egy válasznak?
És mikor eltelnek a hetek, hónapok, s talán évek, nem leszel több, csak egy szomorú emlék, egy homályos és régi korból, amire már nem akarok emlékezni. Nem fog már annyira égetni, fájni, hogy velem voltál, az sem, mikor elmentél, az sem, mikor újra láttalak, csak az fog iszonyatosan fájni, még évekkel később is, hogy nem voltam elég neked. Hogy a szívem minden szeretete, rajongása, a lényem teljes felajánlása számodra, ez mind, mind kevés volt. Sokat adtál nekem. Sokat adtam neked. Elvetted az eszem, és a szívem, hiába könyörögném vissza, mert tönkre tetted már. A tisztaság és a becsület rég eltűntek, a szomorúság, a hasító fájdalom, és a porba hullott önérzet maradt csak. Úgyhogy neked adom hát, vidd, ne is hozd vissza soha. Így nekem már nem kell. Szívesebben élek szív nélkül tovább, míg egy nap mi leszel? Csak egy szomorú emlék, egy homályos régi korból, melyre nem akarok már emlékezni. Mert amikor eljön a búcsú pillanata, mindkettőnkben meghal valami.
Nem az idő és a világ tűnt el aminek valaha lakói voltunk - micsoda tévedés! - belőlünk veszett ki valami fontos dolog. Mikén mondjam ezt el egy olyan embernek, aki nem hallja már a hangomat? Miként mondjam el mikor én sem értem, miért nem tudom megmenteni magunkat, megmenteni az egész életet? Hiszen magam is menekülni szeretnék, elmenni innen. Nem akarok itt maradni...nem akarom hallgatni a süket csendet.
A következő pillanatban az ajka ott volt az enyémen, és én már nem küzdöttem ellene. Nem azért, mert ezerszer erősebb nálam, hanem azért, mert az akaraterőm abban a pillanatban porrá omlott, amint az ajkunk találkozott. Ez a csók nem volt olyan óvatos, mint az emlékeimben élők, és ez részemről nagyon rendben volt így. Ha már az a sorsom, hogy darabokra szakadjak, akkor legalább annyi örömöt akarok cserében kisajtolni a pillanatból, amennyit csak lehet. Így hát visszacsókoltam, a szívem összevissza vert, elfulladva kapkodtam a levegőt, és az ujjaim mohón kóboroltak az arcán. Márvány teste az enyémnek feszült, és boldog voltam, mert nincs az a szenvedés, amit ne viseltem volna el mindezért cserébe. A keze úgy simogatott, mintha örökre meg akarná jegyezni az arcomat, akárcsak én az övét, és azokban a rövid pillanatokban, amikor nem a számat csókolta, a nevemet suttogta.
Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik.
Az érző lényeknek a megvilágosodáson kívül nincs más célja. Nem akarok senkit elbátortalanítani az élettől, de ez a legfontosabb az emberi életben. Megpróbálhatsz gazdag lenni, de akkor mi van? Tételezzük föl, lehetnél egy sikeres politikus vagy elnök, vagy valami hasonló, de akkor mi van? A probléma ugyanaz, nem? Egyszerűen nincs más cél. A Dharma a legjobb, amit követhetsz. Ezért mondom azt, hogy ha lassan haladsz is előre, a Dharmának nagyobb a jelentősége, mint bármi másnak.


Mi volt mielőtt megszülettem
És mi lesz ha meghalok
Nem akarok félni többé
Miért nem jönnek már az angyalok?
Nem tudtam pontosan, hogy mit akarok, de azt tökéletesen megvalósítottam.
Némely férfi megátalkodott bűnös. Az ilyenek racionális dolgokban hisznek, mert ezekről az élet megmutatta, mit érnek; racionális eszközökkel kerestek egy csomó pénzt, s természetesen hisznek benne; hiszik, hogy mindent meg lehet venni. Ezért is annyira hipochondriások. Nemrégiben láttam egy ilyen esetet. Egy nagy üzletember összeomlott és hipochondriás elméleteket gyártott; folyton a világot járta, hogy találjon egy orvost, aki meg tudja gyógyítani. Úgy vélte, betegsége feltétlenül gyógyítható, mivel mindent meg lehet venni, s ezért valahol kell lennie egy ilyen nagy orvosnak. Biztosított róla, hogy bármekkora honoráriumot kifizetne, ha kezelném őt. Annyi pénzt kérhetnék, amennyit csak akarok. Szerinte a dolog pénzzel elintézhető, s ha mégsem, hát csak azért, mert nem elég a felkínált pénz. Emlékszem egy másik gazdag emberre is, aki nem hitt a halálban. Ő is úgy gondolta, hogy az életet meg lehet vásárolni, s hogy a rokonának, aki gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, nem kellene meghalnia. Mintha senkinek sem kellene meghalnia, ha megfizeti a legjobb orvosokat és kórházakat, mert meg tudja engedni magának, hogy életben maradjon.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló