Kiemelt kategóriák
» Karácsony
» Karácsonyi SMS
» Szeretet
» Család
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
„Bevallom nagyobb mámort lelek a szenvedélyben, mint az imában. Az efféle szenvedély már ima. Bevallom...Bevallom még mindig imádkozom, hogy érezhessem szeretőm ajkának érintését...simogató kezét...karjainak ölelését. Bevallom még mindig éhezem rá, hogy testem lángra gyújtsák...hogy
felébredjünk egy álomban...távol e zavaros helytől...ahol már nem is vagyunk önmagunk. Tudni akarom, hogy ez örök e...Mindörökre az enyém.”
Talmud
Küldje be kedvenc idézetét »
„Körülöttem az emberek mind szerepet játszanak.
De ha veled beszélek az vagyok, aki lenni akarok!”
...És azt se mondom, hogy nem tudok nélküled éni. Tudok nélküled élni. Csakhogy nem akarok!
„Caneira a portugál karate-iskola művelője, akárcsak Maniche.”
Hajdú B. István (Anglia-Portugália)
Portugália - Hollandia meccs végén:
Léderer Ákos: "Már én is össze-vissza beszélek."
erre Kovács Kálmán: "Akár te is vezethetnéd a meccset..."
"Amit meg akarsz ismerni, attól el kell távolodnod egy időre, ugyanis
csak akkor látod, hogy a tornyok milyen magasak, ha már elhagytad a
várost."
„Az átélt napok, akár zsúfoltak vagy üresek, akár mozgalmasak vagy csendesek, mind egyformán átélt napok és a múlt hamujának minden tenyérben egyazon súlya van.”
„Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod. • Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.”
"Mert mindent könyvek borítottak itt, ez csak természetes, mennyezetig a roskadozó polcokat, a székeket, a ládákat, az asztalokat, a padlót egészen a sarkokig, rejtett zugokig. És kis halmok - könyvhalmok! - álltak a vécében, a tévé tetején, alul a ruhásszekrényben is, vastag, karcsú, poros, fényes fedelű, régi meg új könyvek... rútak és gyönyörűségesek, de egy dologban mind hasonlított: a legszürkébb napokon is képesek voltak elűzni akármi unalmat, és Meggie tudta ezt, és szerette őket érte, hát annyi baj legyen, hogy olykor kis híján hasra is esett bennük az ember."
"Hallgatom szavaid, simogatnak, álmaim mögé bújnak, érzem rezgéseid... és szinte észrevétlen ébred testünk... az esőtől ruhánk ránktapad, gőzölög bőrünk melegétől minden perc... halkan súgod fülembe vágyad, hogy kívánsz, itt és most akarsz... szád izzó vasként fonódik feltárulkozó nyakamra... láthatatlan bélyegével pecsételve. Szavaid már elvarázsoltak, megsimogattak, életre hívták szunnyadó vágyam..., s most ajkaid érintése felszította a bennem nyugvó parazsat. Lassan lángolni kezd mindenem... kezem arcodhoz érintem, simogatom, lágyan cirógatom. Arcom hajad borzolja, ujjaimmal táncolnak a szálak. Szád finoman mozdul, siklik pontról, pontra.. új és egyre újabb meglepetést okozva bőrömnek. Nyelved segíti kalandozását, vállaimon csúszik érzékiséged. Halkan nyögöm a semmibe, kívánlak... míg csókolsz, kezed tétován útnak indul... kutatva hajlataim, lágyan furakszik átnedvesedett blúzom alá. Az esőtől tapad minden, selymes ujjaid sziluettje kitekint az anyagon át... bőröd melege felitatja nedvességem, siklik minden mozdulat."

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló

info Az oldalon történő látogatása során cookie-kat (“sütiket”) használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldal használatával elfogadja a cookie-k használatát. Elfogadom