Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"Néhány dolgot még át kell élnem
addig biztos, míg úgy nem érzem,
hogy a kéjből ugyanúgy elég már,
mint a fájdalomból."
Talmud
"Mindig megtörténik az, amiben igazán hiszünk. Éppen a hitünk teszi megtörténtté. Én úgy vélem, semmi sem történik addig, amíg teljes szívünkből nem hiszünk benne."
„Ha a boldogságot kutatod, belül keresd, emlékezeted roppant nagy csarnokában. Itt tied az ég, a föld, a tenger, a csillagok. Itt találkozhatsz önmagaddal.”
„Mindaddig nem tudjuk merre tartunk, amíg nem tudjuk, hogy melyik az az út amin már végigjöttünk.”
„Élj meg minden évszakot,
amint elmúlik körülötted,
lélegezd be a levegőt, idd ki italodat,
ízleld a gyümölcsöt
és add át magad mindezek élvezetének.”
„Soha nem értettem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor a szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.”
Mások nevezzék csak
gyöngeségnek az állatszeretetet,
gúnyoljanak ezért
- te sétálj csak nyugodtan
a kutyáddal.
Jó társaságban maradsz,
s Isten is tudja ezt.
„A szenvedély, melyen nem tudunk uralkodni, olyan, mint a lepke, mely a tűz fénye körül repked mindaddig, amíg halálra nem perzselődik.”
"Ha útra viszel magaddal könyvet", mondta Mo, mikor az első kötetet rakta be így a ládába, "különös dolog történik: a könyv elkezdi emlékeidet gyűjtögetni. Később csak föl kell ütnöd, aztán mindjárt tudod, hol olvastad először, mi volt akkor. Jó, hát, ha nem is mindjárt, de lassan és annál biztosabban. Hidd el nekem, a könyv olyan, mint a légypapír. Az emlékek megragadnak rajta. Amit később látsz, már nem csupán a kész, nyomtatott szöveg."
"Az igazság olyan takaró, ami alól kilóg az ember lába az ember hiába rángatja, valamilye mindig kilóg alóla, akárhogy cibálja ,valamilye mindig fázni fog attól fogva, hogy először felsírunk, egész addig míg utolsót sóhajtunk nem takarja csak az arcunk, amikor szűkölve, nyüszítve sírunk."

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló