Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A hibáid megtanítanak arra, hogy jobban odafigyelj az életedre. Minden egyes hibád erősít Téged, és afelé hajt, hogy tökéletes ember legyél. De ha jól belegondolsz a hibáid sosem fognak megszűnni, mert így tökéletes az élet...tökéletlenül
Talmud
Hova lenne a világ,ha nem léteznének lovak,hogy értelmet adjanak neki?
Soha nem felejtem,mit éreztem,mikor először megláttalak.Volt benned valami különleges,ami örökre megmarad emlékezetemben.Talán a szemeid,talán a kezeid, vagy az ellenállhatatlan mosolyod-mind azok a dolgok,amiket már oly jól ismerek.Bármi is volt az,magával ragadott és megigézett.Ha most rád nézek,olyan embert látok,aki életem mindennél fontosabb részévé vált.Vannak pillanatok,mikor újból érzem a varázslatot,ugyanazt a láthatatlan erőt,amely feléd húz- éppúgy,mint mikor először találkoztunk. És ilyenkor újból megtörténik velem- Szerelmes leszek.
Valentin nap ezt még egyszer neked had mondjam el,
a szerelmed annyira szép de már nem érem el,
neked tudom kevés vagyok pedig a részed vagyok,
kérlek adj magadból kérlek adj magadból még egyszer fényt.
A buszablakon átszűrődő januári napfény elhomályosította a látásom,elkezdtem álmodozni..rólad. Aztán elbújt a nap és én ott maradtam egyedül a buszablakon átszökő fény nélkül,az egyetlen érintkezés nélkül ami hozzád vezet..
Az egész testemet felemésztette az az üresség amitől mindig is féltem,hogy valamikor rám talál..és eljött, úgy ragadott magával, mintha vízbe estem volna levegő nélkül,és nem találnám a felfelé vezető utat.. nem látok senkit, nem segít senki.. elvesztem..elvesztem és nem találom az út végén a fényt..kihunyt.
Sokkal nehezebb önmagadnak lenni, mint más valakinek látszani.
...S mindenre,amit Isten adott a földnek.
Milyen egyszerű lenne,ha mind megértenétek,
hogy minden Rajtad múlik testvér és rajtam,
hogy megfogjuk-e egymás kezét a bajban...
Az én történetem nem került be a könyvekbe. Mondják, a Nyugat történelmét lóháton, nyeregben írták. De senki se látta még a lovak szemszögéből. Mostanáig.
Itt születtem. Azon a földön, amit régi nyugat néven emlegetnek. Mi úgy tudjuk, ez a táj kortalan. Se kezdete nincs, se vége. Itt simul egymásba a föld és az ég. Mint a pőrén legelő kószáló szél, ide tartozunk. Mindig ide tartoztunk. A musztáng a nyugat szelleme. Hogy ez a nyugat végül is elveszett-e vagy sem, azt nektek kel tudnotok. Amit én mesélek, szín igaz. Ott voltam. Emlékszem. Emlékszem a napra és az égre, amikor nevemen szólított a szél, és a ménes azidőtájt még szabadon száguldott.
Ha egyszer a barátság kötél el szakad,
Meglehet kötni de a csomó mindig ott marad!

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló