|
|
|
|---|---|
 |
|
| Lehet, hogy megszabadulsz az emlékektől,
De attól Őt soha nem vered ki a fejedből. A tárgyakat kidobhatod, A nevét bárhonnan lefirkálhatod, De fejedből már sohasem tűnik el. Minden nap szomorúan kelsz fel. Mások odajönnek, kérdezik: mi a baj? Te csak a földet bámulod, és forog veled a talaj. Sírni már nem tudsz, hisz nem vagy bánatos, Egyszerűen csak magányos! Ne sírj, ne félj, csak várj, Pár hónap s elmúlik ami fáj! | ||||
| ||||
