|
|
|
|---|---|
 |
|
| Tudod milyen érzés magányosnak lenni?
Amikor nem tudsz az úton egyenesen menni. Nem érzel se hideget, se meleget, Nem érdekelnek a tekintetek. Körülnézel, de nem látsz semmit, Csak az arcát szemeit. Egész nap semmit se teszel, Éhes vagy, de nem eszel. Kinyújtod kezed, hogy elkapjanak, De a karok, melletted elsuhannak. Ami tegnap szép és jó volt, ma csak boldogságot olt. Végigsétálsz az utcán egyedül, Magányosan, ahogy a tücsök hegedül. Ne kérj segítséget, ők nem érhetik, hogy szíved, miért, kiért vérzik. magadba kell megoldanod, azt ami fáj, Ne hagyd, hogy elfedjen a homály! Kelj fel, küzdj ellenne, higgy benne, Élj úgy, hogy a holnapi nap jobb lehetne! | |||
|
|
|||
