|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egy éjszaka,
Mikor minden lehetséges, Ez nem vicces, Nem nevetséges. Az utcákon kóbor lelkek lesnek, A boldog gyermekekből áldozatok lesznek, A világot szellemek járják, Az embert a sarkon túl várják. Az erdőben farkasmeber vonyít, Életet sirat, melyet átok szorít. Vámpír bújik a házak árnyékában, Semmi jó nincs szándékában, Szemfogai a nyakadba vájnak, S az utca sarkán csak, Egy száraz hullát találnak. Rubinvörös véred, Beszínezi ajkát, Jelezvén , Komor hatalmát. Messziről a szél, Egy lány sikolyát hozza, Az éjszaka szörnyeit, Csak ez a hang vonza. A temető éledni kezd, Csak te lehetsz, Ki rajta veszt, Öntudatra ébred mind, ki holt, Sírból kel ki múlz, mi volt. A tükörből más arca néz, Elfordulni túl nehéz. Ez nem álom, ez valóság! Már elhagyott a bátorság. Démonokat visz a szél, A gonoszé ez az éj. Segítséget ne is várj, Inkább este ne járkálj! Csukj be ajtót, ablakot! Szíved félelemtől zaklatott. Bújj be az ágyba, Húzz magadra takarót! Ez a gonosz álma! Vegyél be egy nyugtatót! | |||
|
|
|||
