|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ülünk egymás mellett a padon.
Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon. Ő nem szól hozzám, és én se szólók néki. -Mért kell a csüggedtnek búsan-mégis élni? Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme, hallgatok mellette, bár tudom, a lelke; a lelke-szerelme csupán értem ég, s azt is tudom, hogy meg fog siratni még. | |||
|
|
|||
