|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ülök a csendben és hallom a hangodat,
A tükörbe nézek, de nem látom önmagam, Keserű szavak csak ennyi, ami maradt, Egy keserű emlék s pár múló pillanat. Szememből elhullik egy apró könnycsepp, Tudom, hogy nélküled mindek sokkal könnyebb, De belül szívemet széttépi a bánat, Nincs egy árva szó sem, mely elhagyja a számat. Ha te elmész nekem senki sem marad, Ne hagyd, hogy rám dőljenek az ezeréves falak. Te nem látod mit is élek át, Lelkem egyetlen segélyszóra vár, Hogy kiemelj ebből a sötét tengerből, Hogy azt mondhassam te vagy a megmentőm. Szeretném azt érezni újra, hogy szeretsz, Szeretném kezemmel fogni a kezed. Reménykedve nézek szét a szobába, Szemem téged keres az esti homályba, De érzem nincs több remény, Tudom többé már nem vagy az enyém. Hiányod széttörte lelkemet, Most már tudom, ELVESZTETTELEK… | ||||
| ||||
