|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az igazság mindig a szívedben lakozik,
Kit szeretsz, valahol gyűlölhetsz is. Ha kételyek gyötörnek, Ő talán örülne, Ha fognád két kezét, Te csupán arra gondolsz, ennyi volt, elég. Szakítasz, s vége mindennek. Ő boldog, te vagy ki elveszett. Sírsz otthon, utcán, a magányban, Tán ő is gondol még rád szobájában, Hogy valaha ott voltál, de többet soha, Reménykedsz, hogy elfeled és nem gondol rád soha, Így csak neked fáj e szomorú történet, De ő is őrizgeti még fényképed. Átkarol, s kérdi "Szeretsz e még" Kicsúszik a szádon "Azt mondtam elég" Jön az üzenet "Ezt elcseszted" Mosolyogsz az egészen, mert túllépett. Nem lesz még egy, ki így szeret, Hát írsz neki egy sms-t. "Szeretlek most, s örökké" Magához húz, ismétel "Most, s örökké" Élvezed a pillanatot, bár nincs szabadságod, Gúnyol, kínoz, játszik veled, Könnyes szemed, már nem érted. Visszakaptad, ő az, ki elment, Emlékszel?! Más így nem szeret. Nincs szabadság, s talán nem is kell, A tehetetlenség a sírba visz el... | |||
|
|
|||
