|
|
|
|---|---|
 |
|
| Más ölel, más fogja kezedet,
Más nézi ragyogását csillogó szemednek! Másnak adtad az egész lelkedet, Pedig én még mindig szeretlek! Te voltál a mindenem, s elhagytál, Semmi nem mulasztja el, még mindig fáj! Fáj, s ez sohasem múlik el, Várni fogok rád, mert várni kell! Ha eljön utolsó órám, S utolsó percem, és meghalok, Akkor is te leszel az kit mindig szerettem, S szeretni is fogok! | ||||
| ||||
