|
|
---|---|
Ülsz a hintában, előre-hátra,
Pár év van már az életedből hátra, Mesét olvasol, körülülnek kiváncsi arcok, A sorok egymásba folynak, mint a lelki harcok. Felharsan egy igazi, boldog gyerekkacaj, Mosolyogva szólsz, Ákoska halkabban, Folytatod a mesét, egy rózsaszín füzetből, A sorok egymásba folynak, a mese ismerős. Egyik unokád hirtelen megszorítja kezed, "Ne sírj nagyi, a papi el sosem feled" Naplód lassan a végéhez ér, így már könyebb, A sorok egymásba folyna, mint arcodon a könnyek. | ||||
| ||||