|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ugye emlékszel, hogy szép is volt, mikor annyi minden rólunk szólt,
De mégsem kerestél és el is feledtél, de mondd mitől féltél. Csak egy pillantás mely visszatér, ilyenkor tudom, hogy még van remény Míg élek bíznom kell, mert ez egy égi jel, még nem múlt minden el. Álmaimban eljöttél és forrón öleltél De kérdem én, hogy mi a valóság és tudnod kell ez mennyire fáj. Változnak az idők, vele változok én is, Mással voltál tegnap, de én akarlak mégis, Ha megbántad mit akkor tettél, ne félj a mától, Nincs baj, csak ha érzed, hogy a szíved most vádol. | |||
|
|
|||
