|
|
|
|---|---|
 |
|
| Mikor a nap felragyog az égen,
én már tudom, hogy nekem végem. Annyi kín és bánat nyomja lelkem, hogy az utolsó kenyerem is már leszeltem. Utolsó kortyot fogyasztom az életből, s nekem elegem lett már mindebből! Talán egy új, jobb sors vár rám, talán a boldogságot is megtalálnám. Talán új utakra léphetnék, és talán végre boldogan élhetnék. Ennyi volna csupán mit az élettől kérek, hogy mit hoz a jövő? Nem tudom, de nem is félek! | ||||
| ||||
