|
|
|
|---|---|
 |
|
| Tincsenként járta át a szél,
Selymes szőke hajad, S tudtad, miként suhan feléd, A kegyetlen pillanat. Ám te hagytad, hogy így legyen, Hiszen ott maradtál, És a vonat jött csendesen. Már rég erre vártál, Miért tetted ezt, nem tudom, De végül megtörtént, Mégis hiába kívánom, Hogy bárcsak álmodnék. Most erőt veszek magamon, S letörlöm könnyeim, Szörnyű, de arra gondolok, Muszáj felejtenem. | |||
|
|
|||
