|
|
---|---|
Mindig is a kacérság volt a szemedben, de nem vettem komolyan,
A kedved ide-oda csapongó volt, hol ilyen, hol olyan, Olyan felelőtlenül dobtál el egyik napról a másikra, Akár egy hamvadó cigarettát a zöldellő pázsitra. De Téged nem érdekel, amit érzek, mert az önzőséged elvakít, Minden köteléket elvágtál, ami tőlem elszakít. | ||||
| ||||