|
|
|
|---|---|
 |
|
| Mellettem állsz, de érzem távol jársz.
A zene andalít, csak nékünk szól. Még át is ölelsz, ez a perc enyém, átjár a boldog remény. Egy édes tánc, egy furcsa bús románc, egy könnyes búcsúzás, Nincs folytatás. Itt állsz és vársz még, én is várok rád. Úgy fáj, a szívembe tép. Százezer féltés bár ölelsz ma még. Úgy fáj, hogy nem vár a híres happy end. Szép volt az álom, de mond hova ment? Most még, míg itt vagy és ez a perc oly szép. Ma még, most még, most még. Mi várhat miránk, ha messze mész, csak kín és gyötrődés. Még úgy fáj, hogy nem vár a híres happy end. Szép volt, de nagyon, fáj most ez a csend. Itt álltál, közel volt a boldogság. Itt állsz még vársz, de nincs tovább. | |||
|
|
|||
