Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Mikor a nap felragyog az égen,
én már tudom, hogy nekem végem.
Annyi kín és bánat nyomja lelkem,
hogy az utolsó kenyerem is már leszeltem.
Utolsó kortyot fogyasztom az életből,
s nekem elegem lett már mindebből!
Talán egy új, jobb sors vár rám,
talán a boldogságot is megtalálnám.
Talán új utakra léphetnék,
és talán végre boldogan élhetnék.
Ennyi volna csupán mit az élettől kérek, hogy mit hoz a jövő?
Nem tudom, de nem is félek!
Talmud
 
 
Ha elvakult emberekkel hoz össze a sors tekintsd őket smirglinek, dörzsölhetnek még fájhat is, de a végén úgyis simára csiszolnak és a dörzspapír elnyűtt és ramaty!
 
Maga látja a valódi világot, és látja azt is, hogy milyen lehetne. Csak azt nem látja, amit mások látnak, az óriási szakadékot a kettő között.
 
Ami a végén marad az az a benyomás amit az emberekre tettél.
 
Szégyen a szó, ha nem vigasz
Szégyen a vers, ha nem igaz
Igaz vagyok s szégyentelen,
akárcsak a történelem.
 
Hallgattunk, mint a mélytengeri kagylók, kis különbséggel: bennünk aligha hízott igazgyöngy.
 
Skizofréniával sosem vagy egyedül.
 
A csecsemő azért sír, mert érzi, hová érkezett.
 
Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nemcsak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek.
 
...azt hiszem, senki sem kerülheti el, hogy tanúja legyen annak, ahogy a számára legfontosabb dolgok egyik pillanatról a másikra eltűnnek az életéből. És itt most nemcsak emberekre gondolok, hanem az eszményeinkre és az álmainkra is: talán bírjuk egy napig, egy hétig, vagy akár néhány évig is, de végül mégis elveszítjük a harcot, mert eleve vesztésre vagyunk ítélve.
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló