Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Aki még nem esett le lóról az nem igazi lovas!
Talmud
 
 
Lovas szív, és lovas lélek
Lovas leszek amíg élek.
Élet,
 
Bölcs embernek ló való, mert lóvá teszi az embert és emberré a lovat!
 
Köszönöm neked, hogy befogadtál,
köszönöm, hogy csupa jót adtál.
Büszkén vagyok rád,
a tetteidre, s a könnyed szeretetedre.
Lám az élet nem könnyű,
de most kérlek tedd meg ezt nekem,
vess véget, hogy nekeljen olly nagyon szenvednünk.
Engess a fénybe...
És értsd meg, én mindig szeretlek!!!
 
Nincs rossz ló, csak rossz lovas.
 
Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább.
Az élet viharában te vigyázol rám.
Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem,
S hogy megosztod az életed velem.

A LÓ megtanít szeretni, érezni és küzdeni a céljaidért..!
Élet,
 
Lovagolni olyan, mint egy gyors motoron repeszteni, amelyik oda megy, ahová akar, nem pedig oda, ahová kormányozom...
Élet,
 
A lovassport megtanít győzni,
A lovassport megtanít veszíteni,
A lovassport mindenre megtanít...
Élet,
 
1889. január 3-án Torinóban Friedrich Nietzsche kilép a Via Carlo Alberto hatos számú házának kapuján, talán hogy sétáljon egyet, talán a postára, a leveleiért. Nem messze, vagy akkor már nagyon is messze tőle, egy konfliskocsis csökönyös lovával bajlódik. Hiába noszogatja, a ló nem mozdul, mire a kocsis - Giuseppe? Carlo? Ettore? - elveszíti a türelmét, és ostorával verni kezdi az állatot. Nietzsche a csődülethez ér, s a dühtől nyilván már tajtékzó kocsis kegyetlen színjátéka ezzel be is fejeződik. Az óriás termetű, dús bajuszú úr ugyanis váratlanul a kocsishoz ugrik, és zokogva a ló nyakába borul. Házigazdája viszi haza, két napig mozdulatlanul és némán fekszik egy heverőn, még kimondja a kötelező utolsó szavakat ("Mutter, ich bin dumm"), aztán szelíd háborodottként anyja s nővére felügyelete alatt még tíz évig él. Hogy a lóval mi lett, nem tudjuk.
Élet,
 
Ló nélkül lehet élni, de nem érdemes.
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló