|
|
|
|---|---|
 |
|
| „Több mindent TUDOK, mint gondolnád Több mindent ÉRTEK, mint szeretnéd Több mindent LÁTOK, mint akarnád Több mindent SEJTEK, mint sejthetnéd Félek és nagyon féltelek – eközben szenvedek Mert tudom, amit érzek nem lehet. Senki és semmi más nem érdekel kívüled De már készülök, milyen lesz az élet nélküled Néhány hónap, s bár nagyon fáj – elmegyek Mert úgy érzem másként nem lehet Minden nap könnyekkel fekszem és kelek Ezt sokkal tovább bírni már nem lehet. Nem várok semmi mást, de kérlek Te ne bánts, Arra már ott van egy „szerető társ” Ma már tudom - milyen gyűlöletben élni, S hogy megőrülök – minden percben attól félni. Mit mondhatnék még bármi mást? Ha egyet kérhetek – mosolyogj rám, Hogy legyenek szépek az utolsó emlékek Ha már felejteni nem vagyok képes.” | |||
|
|
|||
