Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
"Átsírt éjszakák,elvesztett barátok, A világ közepén magadat egyedül találod. És csak áldod azt az órát,amikor nevetett a szád, Hiányzik az a valaki,aki társként gondolt rád. Fájnak a percek,amiket együtt töltöttetek, Szívedbe marnak az emlékek,az együtt töltött hetek. Fáj minden perc,mikor magányosan fekszel az ágyban, Rossz belegondolni,de egyedül vagy a világban."
Talmud
 
 
Mióta elhagytál, azóta szívem száll,
Célba nem talál, csak várva vár.
Fáj még a szó, mit egykor mondtál:
hogy szeretsz, de mégis elhagytál.
 
"Örökre el kell vetnie az illúziót, aminek már egyéves korában szerte kellett volna foszlania: hogy a szülői karok oltalmában senki és semmi nem bánthatja őt. A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély képzelet játéka csupán. Meghalt az utolsó, legnagyobb védelmezője, és immár végképp egyedül van, olyan egyedül, mint még soha életében."
 
„Furcsa társ a magány. Amink van, megoszthatatlanná válik. Amink hiányzik, kétszeresen hiányzik. A víz fölé hajolva tükörképünkben pirosabb és élőbb a vér, mint mibennünk, ha magányosak vagyunk.”
 
„Magányos dolog lesz a halál, de nem lehet sokkal magányosabb, mint az élet..."
 
„A szavak arravalók, hogy elrejtsék gondolatainkat!”
 
A halálra és a sötétségbe pillantva az ismeretlentől félünk, semmi mástól.
 
"De néha az általánosságban van a legtöbb tartalom, mert nem köti meg képzeletünket, s szabadjára hagyja csapongani."
 
"-Te szereted a magányt?
-Nem, azt hiszem a magány szeret engem"
 
"Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek.
Szél fújta szavaid, úgysem hallják meg.
Kopott ágyak párnák, szakadt piszkos függöny,
És lassan a földre hull, egy üvegszínű könny."
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló