Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A világ legfájdalmasabb és egyben leghosszabb folyamata, az érzés megváltoztatása a gondolat által.
Talmud
 
 
Azt hiszed hiba volt, tévedtél.
Legszebb emlék, hisz így lettél,
Az aki vagy, nem védkeztél,
Köszönöm, hogy nem szerettél.
 
Így néznek vissza a volt szeretők,
Akik ma már nem szeretnek.
 
Imába foglalom neved s megkérem az égieket: Ne hagyj el engemet!
 
Csend van, csak az óra ketyeg. Senki nem vár, senki nem szeret. Üres a perc, üres az óra. Egy álom mely nem vált valóra. Emlékezz rám, emlékezz a jóra. Később én is ezt teszem s eljön az óra, mikor neved hallatán mosolyra hajlik a szám s emlék leszel, emlék csupán.
 
Nem látom a tüzet a szádon, és a füstöt sem úgy fújod most rám mint rég
Vedd könnyen, ha lenne könnyem, én biztos hogy miattunk soha nem sírnék.
 
Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.
 
A szeretet mindent kibír - egyet nem: hogy elmúlik. Szeretünk - és vége!? Vége, örökre?! Soha nem lesz többé?! - Ez felfoghatatlan! Elviselhetetlen! Sokkal rosszabb, mint fizikai kín vagy maga a halál, azért mert egyszerűen természetellenes. (...)
Egy társadalmi rendszer összedőlhet, egy hitvilág összeomolhat, egy nép, egy faj, egy istenkép megsemmisülhet, jöhet az apokalipszis, és megmérgezheti a földet, a vizet, a levegőt, és kipusztíthatja az emberfaj jó részét: mindez bármennyire is meghaladja a képzeletünket - mégis tudjuk valahol, hogy mindez nem lehetetlen, mert benne van a pakliban.
De a szeretet elvesztése NINCS, ÉS NEM IS LEHET, SOHA!
 
Összeszedem e darabokra tört tükröt,
összerakom szép lassan,
megszúrja kezem, vérzem...
Felsöpröm egy lapátra
és beöntöm testem szemetesládájába....
Eltemetem a gondolatokat, a lelkemet,
ezentúl szív nélkül élem az életet....
Nem fog fájni semmi,
feledni csupán agyam nem bír el,
látom az embereket, mellettem suhannak el...
 
Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba kérlek ne hajtsd el,
Utolsó emlékként küldöm neked,
Papírra égetve mennyire szerettelek.
Könnycsepp hull a semmibe,
Talán célba ér nem fáj ennyire,
Reszketek, mikor rád gondolok, érzem,
Te vagy az, te voltál, kiért éltem.
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló