|
|
|
|---|---|
 |
|
| "Ma már tudom...
Anya egyetlen egy adatik. Talán iszik, ver, szóval s tettel tipor, megalázón elhajít. Mi elhagyjuk őket, megvetve gyűlöljük, ki életet adott. Míg mellettünk van, nem tudjuk, milyen, ha már nincs.... De talán változtathatunk... Merd kérdezni, hogy miért, s hogyan tovább? Merj mellé állni, felkarolni, kezét fogni, s mint egy beteg gyermeket, gyógyítani, ápolni. Hisz Ő is ember... mint Te vagy Én, gyarló s tökéletlen lény. Mert ítélkezni nincs jogod. Te sem vagy különb, ugye tudod?! Gyermekként, ha elestél... fel ki segített? Te tudod a legjobban, hogy anyád, legyen bár nevelő vagy édes, melleted állt, segített s féltett. Lehet most rajtad a sor... Állj elibe! Mondd, hogy anyám, szeretlek! Én örködöm feletted." | |||
|
|
|||
