Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
...
of
19
Meglehet, egy csillag már nem létezik, fénye mégis sokáig ragyog az égen.
Te nekünk csillag voltál, s míg élünk, gyönyörködünk fényedben.
Rahmé György
 
 
Még mindig keserű a szívem,
mikor eszembe jut az a tavaszi derűs nap.
Mikor szegény apám a Hosszúpályi
Szomjú-háti tanyán örökre elaludt.

Fáj a sötétség,nagyon fáj a magány.
A halottaknak, mi nem tudhatjuk,
csak az isten tudja,hogy odaát mi fáj.

Mikor télen hull a fehér hó,
Nyáron fúj a langyos szél.
Mindig arra gondolok,
fentről nekem a drága jó apám,
szél formájában az életről
és a keserű sorsáról beszél.
 
Aranykoszorúját sutba dobta
Isten által a világ,
ezüst színre változtatta
fejünkön a koronát.
Selyemfényű rétek zöldje
hamvassá vált hirtelen,
elmúlt minden pillanat
ez maradt csak énnekem.
Búcsúzom hát én is véle,
elinalnak éveim
visszanézek van-e lélek
ki kíséri lépteim.
S hogyha vége,elég ennyi,
itt az idő, meghalok,
a felhők fölött
akkor is táncolnak majd
a függőágyban a csillagok.
 
A halálnak nevezett átmenet csak erősítette bennem az iránta érzett szerelmem, tiszteletem, alázatom.
 
Az, hogy nem emlékszel az előző életedre,
még nem jelenti azt, hogy csak ez az egy életed van!


Földi életünk csupán a lelkünk álma,
s Önmagunkon múlik, hogy úgy válik-e valóra,
ahogy azt a mennyek között megálmodtuk.
 
Összetört álmaim gurulnak a földön,
A gyászkendő alatt jéggé dermedt a könny.
 
" A halállal játszhatsz, fricskázhatod közelségét, ám ne feledd, mindig a halál győz."

" A halálba csak egy valamit vihetsz magaddal amit örökkön örökké a tiednek tekinthetsz: A csontjaidat. "
Élet, Szomorú,
 
Csak a holdfényt tűrte el. A holdfény eltüntette a színeket, és a formákat is csak kontúrjaikban mutatta. Piszkosszürkével vonta be a tájat, és megfojtotta az életet egyetlen éjszakára. Csak ez a szürke ólomba öntött világ, ahol csak a szél mozdult néha, szürke árnyként vetült az erdőkre, és amelyben a meztelen föld szagán kívül semmi sem élt, csak az volt az egyetlen, amit még elviselt, mert ez hasonlított lelkének világához.
Szomorú,
 
Szívünkbe csak az hal meg kit elfeledünk, nem pedig az kit eltemetünk!
Szeretünk téged!
Szeretet, Búcsúzás,
 
Elnyúltam a hamu-pillérek árnyékába
Te fölemelkedtél arany oszlopokon
Nem szállhatok le már a kín zuhatagába
Mögém került az ég
A halált burkolón
A sötét sorokból kimenekedtem
Vissza nem térhetek sosem
Arcom vonásait mind sóval betemettem
Az elhagyott világ ölén már nincs helyem
Keress a napban
Keress minden homályban
Keress szivedben visszhangot mely senkié
Magadba-számüző unalom hegylánca felett
Csak fölfelé
 

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló