|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ezüst esőben száll le a karácsony,
A kályha zúg, a hóesés sűrű; A lámpafény aranylik a kalácson, A kocka pörg, gőzöl a tejsűrű. Kik messze voltak, most mind Összejönnek A percet édes szóval ütni el, Amíg a tél a megfagyott mezőket Karcolja éles, kék jégkörmivel. Fenyőszagú a lég és a sarokba Ezüst tükörből bókol a rakott fa, A jó barát boros korsóihoz von, És zsong az ének áhítatba zöngve… Csak a havas pusztán a néma csöndbe Sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony | |||
|
|
|||
