|
|
|
|---|---|
 |
|
| Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fuszere a földnek; Lelkem miattad örök harcban él, Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg. Csupa fény és boldogság büszke elmém, Majd fál: az ido ellop, eltemet; Csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; Arcod varázsa csordultig betölt, S egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak mit toled kaptam s még kapok. Koldus szegény királyi gazdagon, Részeg vagyok és mindig szomjazom. | |||
|
|
|||
