|
|
|
|---|---|
 |
|
| Ha volna lelked oly rokon velem,
Minőnek első csókodnál hivém, Te büszke lennél bennem, s nem keresnéd Kivűl a boldogságot körömön, Nem hordanál mindent, mi benned édes, Világ elé s mindent, mi keserű, Nem tartanál fel házi tűzhelyednek. - Óh, nő, mi végtelen szerettelek. | |||
|
|
|||
