|
|
|
|---|---|
 |
|
| Puha pihe palástban csillog a határ.
Csend honol, messze szállt a trillázó madár. Ám e szikrázó gyémánt réten táncot jár az égi küldött: bársonyos szép napsugár. Majd alkony borul ránk, beköszönt az este az éji lepelre csillagokat festve, s szinte már látom, hogy a hófödte tájon Mikulás jő rénszarvas vontatta szánon! Bent a házban ünnepre készül a család, már fő az étel, sül a sütemény, s a kalács. Áll a szép fenyőfa – díszitik kis kezek – van rajta cukor, gyertya, s csengők csengenek. Fa alá kerül a várva várt ajándék, hol több, hol kevesebb, de nemes a szándék! Fellobban a gyertyák lángja, szól az ének, megbékél a világ, csendesül a lélek. | |||
|
|
|||
