|
|
---|---|
A Hajdúbagosi pusztán lehajtott bánatos fejjel ballagok.
A felhők mögül lopva néznek engem a ragyogó csillagok. Érzem súlyát fejemen a csepergő esőnek. Csak buta játéka vagyok az elmúló időnek. Az öröm helyett mindig a keserű bánat sétál elém. Csak megyek lehajtott fejjel már azt sem tudom merre tartok én. A lelkem a bánatban teljesem elmerül. Eljött az este megint itt vagyok egyedül. Az üres szobámban az asztalon a toll és a papírlapok várnak. Lassan írogatok nem vagyok egyedül mellettem ül a keserű bánat. | ||||
| ||||