|
|
|
|---|---|
 |
|
| A megsárgult Hajdúbagosi rónán járok,
csöndes lett és fakó. Szeretném-e tájat itt hagyni sokszor. Istenem hogyan is tehetném, mikor annyira imádom? Haldoklásában is csak a szépségét látom. Nagyon csöndes lett novemberben kis falum felett az ég is, Afrikában mentek a vándormadarak. Maguk mögött hagytak végtelen nyugalmat. Az ősz jötte miatt minden fecske búcsút intett nekünk. Az égbolton egyet sem látok pedig annyira szeretnék. Hiába nézem egész nap a Hajdúbagosi sárguló tájat. A szemem villás farkú fecske helyett csak sötét varjat láthat. A gólya sem vadászik békára a szendergő tájon. Elmélázom a fán csókolózó vadgerle páron. | ||||
| ||||
