|
|
|
|---|---|
 |
|
| A réten sétálok lassan elmerengve.
Az enyhe szellő simogat az alkonyati csendbe A nap rég eltűnt a kis nyárfás mögött. A csendes félhomályba, nótájával vigasztal engemet egy tücsök. A hold mosolyogva járja útját a kis falum felett. A ragyogó csillagok hullajtanak rám egy könnycseppet, majd hazáig kísérnek. Megállok a vadvirágos réten. Pontosan ott ahol megcsókoltál nem is olyan régen. Rád gondolok, közben a csillagokat nézem. Előveszem zsebkendőmet, s letörlöm arcomról a könnyem. | ||||
| ||||
