|
|
|
|---|---|
 |
|
| A nyár már eltűnt
mint ébredés után, szemünkből az álom. Az ősz sétál már a hegyekben és a rónaságon. Sírva hullanak a fáról a levelek. Vajon lesz még nekem új tavasz, lesz-e még kikelet? Jöjj kedvesem mert félek szorosan ölelj át, reménykedjünk a jövő gyönyörű szép nyárba. A halált meg küldjük vissza a pokoltornácára. | ||||
| ||||
