|
|
|
|---|---|
 |
|
| Aranykoszorúját sutba dobta
Isten által a világ, ezüst színre változtatta fejünkön a koronát. Selyemfényű rétek zöldje hamvassá vált hirtelen, elmúlt minden pillanat ez maradt csak énnekem. Búcsúzom hát én is véle, elinalnak éveim visszanézek van-e lélek ki kíséri lépteim. S hogyha vége,elég ennyi, itt az idő, meghalok, a felhők fölött akkor is táncolnak majd a függőágyban a csillagok. | ||||
| ||||
