|
|
|
|---|---|
 |
|
| A remény, az amely téged éltet, egy halovány fénysugár, amely bellengi napjaid, úgy vágysz te ő reá.
A mosoly, az ami már nem a régi, s tán már nem is neked szól, de az elképzelt világod a boldog perceket idézi. A szeretet, amely már egy fakó múltból maradt meg, s ahogy telnek éveid, úgy múlik el. A fájdalom, ami megmaradt gyötör, kínoz, a szíved s lelked szorítja, de nem söpörhetet el. A remény, a mosoly, a szeretet s a fájdalom, ezen dolgok mind, ami a múltad s jövőd vagyon, mert gyenge vagy és magányos, hogy ezt megfoszd magadtól. | ||||
| ||||
