|
|
|
|---|---|
 |
|
| Sétálni indulok, de nem tudom merre tartok,
vannak pillanatok, mikor már elbizonytalanodok, nem tudom hová tartozok, vagy kiben bízhatok, kezdem úgy érezni, csak egy elveszett lélek vagyok. Boldogtalanság fátyla borítja be a testem, csak arra várok, hogy valaki fogja meg a kezem, mutassa meg nekem a helyes jövőhöz vezető utat, szabadítson ki innen, hogy elfelejtsem a keserű múltat! | ||||
| ||||
