|
|
|
|---|---|
 |
|
| - Szia! Beszélnünk kell.
- Hol a csudában voltál? - Az most nem számít. - Hogy-hogy nem számít? Mindenhol kerestelek, hívtalak a mobilodon, benéztem a szállóba, a házban meg Patty volt. - Szökjünk meg! - Mi? - Gyerünk, Luke! Fogd a kulcsaidat és menjünk! - Megszökni? - Azt mondtad, Martha's Vineyardon esküdjünk meg. Nem azt mondtad, hogy Martha's Vineyardon esküdjünk meg? - Igen, de... de én most... - Akkor menjünk! Elautózunk Marylandbe. Egyszer úgyis látnunk kell Marylandet. Elmegyünk oda kocsival, összeházasodunk, aztán visszajövünk, összepakolsz, és odaköltözöl hozzám. - Oké, állj meg! - Már mindent elterveztünk, igaz? Akkor most valósítsuk is meg! - Higgadjunk le! Ezt nem most kell megbeszélnünk, ugye? - De igen, mert csak várunk, és várunk, és halogatjuk. De én már nem akarom ezt tovább halogatni. - Igen, de pont most? - Igen, a jelennél nincs jobb idő. Most a legjobb, mert most most van. - Gyere! - A te kocsiddal vagy az enyémmel? - Lorelai, ezt meg kell beszélnünk. - Nem, hónapok óta csak beszélünk róla. Én tenni akarok. Menni akarok. - Nem dobhatunk félre mindent, hogy összeházasodjunk. - Miért nem, Luke? Nem szeretsz? - Tudod, hogy de. - Én szeretlek, Luke. Szeretlek. Vártam, és félreálltam, hogy elrendezd a dolgaidat. Megkértelek, hogy vegyél feleségül, amibe beleegyeztél. - Gondolkodni próbálok. - Kipofoztuk a házat, ugye? Nagyobb lett a wc. És nem vettem meg azt a lila tapétát, mert neked nem tetszett. És ha választanom kell a lila tapéta és közted, akkor téged választalak. Én téged választalak. Téged választalak. - Én nem mondtam, hogy ne vedd meg. - Ó, Istenem, hiszen nem tetszett! - Engem nem érdekel a tapéta! - És én érdekellek? - Igen. - Mert én már megőrülök. Elköteleztem magam, és eddig nem látom az értelmét. - Van értelme, de nekem Aprilre is gondolnom kell. - De ha összeházasodunk, Aprillel is minden rendben lesz. Anna is megmondta. - Anna? Mit jelentsen ez? - Amikor beszéltem vele. - Mikor beszéltél Annával? - A buli után és... - Nem tudtam, hogy beszéltél vele, nem lett volna szabad. Miért beszéltél Annával? - Tudom és bocs... Egek, nem fogok védekezni! Hónapok óta csak úgy vagyok, hogy nem mondok semmit, semmiről sincs véleményem, mintha valami árnyék lennék, és ebből nekem elegem van! Elegem van a hosszú, hosszú ideje tartó várakozásból! - Ezt végig kell gondolni. - Nem! - Ott van April. - Azt kell kitalálni, hogy ő hogyan illik majd az életünkbe, és nem fordítva. - Megpróbálom. - Próbáld az esküvő után! - Várjunk még! - Nem, nem várok! Most vagy soha! - Nem szeretem az ultimátumot. - Nem szeretem a hétfőket, de sajnos hetente találkozom velük. - De nem tudok csak így beleugrani. - Ezt sajnálattal hallom. Most mennem kell. | ||||
| ||||
