|
|
|
|---|---|
 |
|
| Furcsák az érzések mik keringenek bennem.
Miért kellene mindig tökéletesnek lennem? Annyi kérdés van bennem, de válasz az nincs Pedig az lenne számomra a legnagyobb kincs De sajnos nincs, és ez nekem fáj Számomra ez a legnagyobb akadály Fájnak a szavak, miket hozzám vágtál Mert minden betűvel, szívembe újat hasítottál Amit te megtehetsz, azt én miért ne? A tetteid fájnak a legjobban nekem... Kell egy kis idő, hogy mindent átgondoljak Hogy fejemben, szívemben újra rendet rakjak Mert ami most van, az tiszta zűrzavar... Ami állandóan újra port kavar Nem tudom hogy amit mondok azt valóban érzem? Ezt a mondatot folyton magamtól kérdem Rájöttem hogy igen, de mindhiába minden Vége, s még nagyobb zűr itt bent... | ||||
| ||||
