|
|
|
|---|---|
 |
|
|
Szeretni, kedvelni, bírni Téged, Annyi, mint rajongani érted. Mely fogva tart, Mi örökké tart. Olyan, mint egy fuvallat, Mely kisugároz, mint az illat. Meg-megrohannak az emlékképek, Elő-elővillannak, mint a klipek. Elmúlt a nyár, fájdalom, Tél van, hideg van, fázom. Hajlékomat még nem zártam be, Ajtómat még nem csaptam be. Azon bejöhetsz, mint a huzat, Elrepülne tőle a fájdalom-tudat. Szemünkben könny csillogna, A jégvilág felolvadna. Szerettelek, szeretlek, foglak is szeretni, Sosem fogok rólad elfeledkezni. Mert múlt nélkül jelen és jövő sincs, Az emlék – ha fáj is – a legnagyobb kincs. Csendben ülök hajlékomban, Gyötrődök fájdalomban. Megbántottak nagyon mélyen, De gondolok rád minden éjen. Tőled egy szó sem hangzott el, Szólok: már fordulsz is el, Fejedet is elfordítod, Kapcsolatot velem nem tartod. Kezdjük újra-gondoltam. Ám hiába, csalódtam. Annyi sem: hűbelebalázs, Hát elmúlt mélyen a varázs. Gyászolok. Nem érted fájdalmamat, Széttépted álmomat! Szét, szét, szét, Szét, szét! | |||
|
|
|||
