|
|
|
|---|---|
 |
|
| Hol a verbéna haldokol ma,
a kristályváza megrepedt. Egy legyező épp csak súrolta, még zaj se hallatszott, s beteg. De a kicsiny karc egyre jobban harapta az üvegfalat, és láthatatlan és titokban és biztosan tovább haladt. Vize lassanként csepegett ki a senyvedő virág körött. Mi történt itt, nem sejti senki. Ne nyúljatok hozzá: törött. Szivünkhöz is így ér a drága és megkarcolja hirtelen. A szív tovább hasad, virága elhull, az édes szerelem. Az emberek azt vélik, ép még, de benn szívünk sír és sajog, mert érzi mély-mély repedését. Törött: hozzá ne nyúljatok. | ||||
| ||||
