|
|
|
|---|---|
 |
|
| Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám és ó-ezüsttel terítesz miattam; s hogy el ne fussak előled riadtan, lelked titkos, százegyedik szobáját virággal díszíted fel énnekem. Tiéd minden ujjongó énekem, tiéd lelkem szivárványos zománca, tiéd a derű, mely rólam szerteárad, nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat, örömnek jövök, sohase verlek láncra, ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál. | |||
|
|
|||
