|
|
|
|---|---|
 |
|
| "És eljött a nap...
A saját lábamon mentem fel oda ahol történt... Beléptem a liftbe és úgy éreztem most valami új felé közeledek.. Minden egyes számmal mi megjelent a kijelzőn egyre jobban éreztem,közeledek.. Megérkeztünk..elindultunk a folyóson és a "kettes számú műtőbe léptünk".. Kémlelő arcok hada vett körül,mind úgy vizsgált hogy szinte a vesémig beláttak.. Felkészítettek a műtétre, először az egyik kezem szúrták majd a másikat, s végül ki is kötötték, mindkettőt.. S egyszer csak képszakadás..a mellkasom műtötték ugyan, de műthették volna a szívemet is..nem volt messze tőle csupán néhány csont választotta el őket tőle..álmomban azt kívántam bár megtudnák gyógyítani azt is amit nem lehet.. Azt ami sokszor marcangol belülről..azt amit úgy hívnak szívfájdalom..ez rosszabb minden tünetnél, rosszabb minden kínnál, mit egy ifjú lány átélhet, de ezzel sajnos nem tettek semmit.. pedig reméltem hogy kivesznek egy darabot, ami elronthat mindent.. Így miután felébredtem, kiderült hogy a harc folytatódik tovább..itt legbelül..amit kevesen ismernek igazán.." | |||
|
|
|||
