|
|
|
|---|---|
 |
|
| Egy pillanatra Uram, Isten,
egy pillanatra engedj pihennem! Minek e hajszás, szívszorító, véres játékban benne lennem? Elfáradtam e nagy fogócskán, Uram, úgy unok felnőtt lenni, engedj egy kicsit visszamenni húsz év előttre, kisgyereknek, sírni, amin a többi sírhat, s nevetni, amin ők nevetnek. Uram, lásd, sohse voltam boldog, nézz le egyszer ezer sebemre, amit szívem helyében hordok. Simogass engem sima kézzel, s mert hangom halk, s az űrbe vész el, Te szólj helyettem a fogóknak: ó, kínom, könnyem, kétkedésem, hajszás harc és ezernyi verseny, gyötrött dalom, sok véres versem, féltés, gond, ájult szerelem, ne játsszatok többé velem, nem ér a nevem. Kiállok a sorból. | ||||
| ||||
