|
|
---|---|
Ment az úton csöndben és vissza se nézett, felejteni tudott, lelkem porig égett. Leesett a földre, jéggé dermedt könnyem, tudom már nem látom, felejtsem el könnyen. Bezártam most szívem, arany a koporsó, akit én szerettem..ő volt az utolsó. | |||
|
|||
Kiemelt kategóriák
|