|
|
|
|---|---|
 |
|
| Rohan az idő, mint homokszemek az ember ujjai közül, úgy peregnek a percek. Gyorsan, hang nélkül. Szeretnék megállni, egy olyan ponton, ahol még biztonságban tudtam magam... Csak állni egyhelyben. Lehet, hogy hiába várok olyan csodát, amiben nem hiszek. De hiszem, hogy az élet még szebb is lehet.
Minden olyan furcsa, az élet már korántsem olyan barátságosan hívogató. Felnőni felelősség... És azt hiszem még nem vagyok elég felelősségteljes. | |||
|
|
|||
