|
|
---|---|
Egy éves voltam mikor megtörtént,
Akkor egy élet megszakadt, véget ért. Tudom, hogy nagyon szeretett engem, Hisz a szüleim sokszor mondták nekem. Sokat gondolok rá, érzem vigyáz rám, Azt is mesélték, így hívott: pici rózsám. Tudják, hogy nagyon jó ember volt, Nekem fáj, hogy közbeszólt a sors. Úgy szeretnék a szemébe nézni, A kedvenc történeteimet mesélni. Mesélni a barátokról, a szerelmekről, S még beszélgetni magáról az életről. Igazságtalan, miért nem lehet velem? Remélem érzi, hogy hiányzik nekem. Bárcsak egyszer egy órára visszajönne, S elmondaná milyen volt az ő élete. Mama, annyiszor szükségem van rád, Hogy nem lehetsz itt nem a te hibád. Bárhol is vagy, remélem, hogy boldogan, Szeretlek, de ezt sosem mondhattam... | |||
|
|||