|
|
|
|---|---|
 |
|
| Nincs üzenet, nincs levél,
tudom már, hogy ennyit ér. Ennyit ér a szerelem, belehalni gyötrelem. Szeretni már nem lehet, mert gonoszságból született. Az az érzésem, visszasírnám szerelmem. Ki egykor szeretett, de gonosz voltam, így hát elengedett. Szerettem őt nagyon, és a szívem mélyén ott van a fájdalom. Merre jár, hol lehet, ki egykor szeretett. Most ugyanez az én bajom, de szeretni már nem fogom. Messze jár, más az élete, más szemébe nézek én is bele. Egy könny csordul végig arcomon, hogy nem lesz enyém jól tudom. | |||
|
|
|||
