|
|
|
|---|---|
 |
|
| Adj ennem, adj innom, gondoskodj rólam, és amikor a napi munka véget ér,
Adj nekem menedéket, tiszta fekhelyet egy tágas istállóban. Beszélj hozzám! A hangod számomra sokszor többet ér a gyeplőnél. Légy jó hozzám, s jókedvűen foglak szolgálni, és szeretni foglak Téged! Ne rántsd meg a gyeplőket, és ne emeld rám az ostort! Ne üss, vagy rúgj meg engem, amikor nem értem, mit kívánsz, Inkább adj nekem időt, hogy megérthesselek! Ne tekintsd engedetlenségnek, ha nem követem a parancsaidat, Talán a nyergemmel, a kantárommal, vagy a patáimmal van a baj. Ha nem eszem, nézd meg a fogaimat, talán fájnak. Te is tudod, hogy az menyire rossz érzés. Ne köss ki túl röviden, és ne vágd le a farkamat, Az az egyetlen fegyverem a legyek és a szúnyogok ellen. És végül, drága Gazdám, ha már nincs számodra hasznom, Ne hagyd, hogy éhezzek, fázzak, és kérlek, ne adj el! Ne adj egy olyan gazdához, aki hagyja, hogy éhezzek és lassan a halálba kínoz engem, Inkább légy irgalmas, és gyorsan, fájdalommentesen vedd el az életemet! Hadd kérjem ezt Tőled, és kérlek, Ne vedd tiszteletlenségnek, ha az Ő nevében teszem, aki maga is egy istállóban született, mint én... Ámen. | ||||
| ||||
