Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
A barátság sokszor olyan, mint egy buborék. Gyönyörű, de csak másodpercekig tart és amikor eldurran rájövünk, hogy nem is barátság volt ez, csupán csak egy álom, melyben annyira hittünk és gyönyörködtünk, hogy már valótlanná vált szemünkben.
Talmud
A szerelem és a féltékenység viszonya olyan, mint halétel és a szálka viszonya. A halban szükségszerűen ott van a szálka és féltékeny is csak a csak szerelmes ember lehet. A lényeg az arányokban rejlik! Egy kis féltékenység még egészséges, de a halétel is csak akkor élvezhető, ha nem csupán a szálka válogatásról szól.
És mikor eltelnek a hetek, hónapok, s talán évek, nem leszel több, csak egy szomorú emlék, egy homályos és régi korból, amire már nem akarok emlékezni. Nem fog már annyira égetni, fájni, hogy velem voltál, az sem, mikor elmentél, az sem, mikor újra láttalak, csak az fog iszonyatosan fájni, még évekkel később is, hogy nem voltam elég neked. Hogy a szívem minden szeretete, rajongása, a lényem teljes felajánlása számodra, ez mind, mind kevés volt. Sokat adtál nekem. Sokat adtam neked. Elvetted az eszem, és a szívem, hiába könyörögném vissza, mert tönkre tetted már. A tisztaság és a becsület rég eltűntek, a szomorúság, a hasító fájdalom, és a porba hullott önérzet maradt csak. Úgyhogy neked adom hát, vidd, ne is hozd vissza soha. Így nekem már nem kell. Szívesebben élek szív nélkül tovább, míg egy nap mi leszel? Csak egy szomorú emlék, egy homályos régi korból, melyre nem akarok már emlékezni. Mert amikor eljön a búcsú pillanata, mindkettőnkben meghal valami.
Én isteni fénynek hívom azt az ablakot, mert a mennyországra emlékeztet. Ha látsz egy napsugarat, amely átvilágít azon az ablakon, vagy egy akármilyen másik ablakon, mindig tudd, hogy ott vagyok veled, jó? Én leszek az a fény. Én leszek az ablakon átszűrődő fény.
Élet,
Szüksége van még egy kis időre, amelyet az apjával tölthet. Azt akarja, hogy hallgassa meg a nyafogását, és hogy bocsásson meg neki, ha hibázik, Azt akarta, hogy úgy szeresse, ahogy ezen a nyáron szerette. Szüksége van erre most és mindörökké, de tudta, hogy ez a vágya már nem valósulhat meg. Hagyta, hogy apja a karjában tartsa, és úgy sírt, mint egy kisgyerek - annak ellenére, hogy többé már nem volt az.
Szabadok voltunk. Céltalanul elindultunk valamerre. Gyönyörű őszi nap ígérkezett, olyan, amikor a falevelek az arany minden árnyalatában ragyognak a napfényben. Kettesben voltunk végre. Megbeszélhettük volna a legfontosabb titkainkat, de nem tettük. Mindenféléről beszélgettünk. Minden másról. Amilyen bizarr mederben folyt az életünk, próbáltunk olyasmiről beszélgetni, ami mindkettőnk számára normálisnak tűnt. Egy teljes nap kettesben, a világ gondjai nélkül - ez volt mindenünk, és nem akartuk elpazarolni.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy sokáig várj valamire, DE! túl hosszú ahhoz, hogy minden nap csak a mának élj!
Egyvalamit ne felejts útnak induló ember, más honban tehetsz nagy dolgokat De! hazatérve otthon mindig csak a régi maradsz!
A legnemesebb tett a világon az, amit nem tesznek meg csak azért nehogy fájdalmat okozzanak vele a másiknak.
Nem kell, hogy a fél világ a barátunk legyen, csak az igaz barátokat tudjuk megtartani.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló