Kiemelt kategóriák
Idézet keresése
Idézetekben
Szerzők között
Ok
Mikor a kis Jézus lenézett a Földre nyomban mint a zápor megeredt a könnye... Magyar tájra esett szelíd tekintete Pont mikor az orosz ott a magyart ölte. El is födte gyorsan síró csillag-szemét, a Szűzanya ölébe rejtette fejét... A Szent Szűz is búsult ,,Virágos Kertjéért', Istvántól rábízott hű magyar népéért! Szomorúan telt el Jézuska ünnepe Még az angyalok sem hódoltak előtte. A kis Isten-Gyermek zokogott-zokogott, s forró könnye-árja Budapestre hullott...!
Talmud
A fát, fillér az ára, ötven! Csak negyven! mond egy kis deres. Csak húsz! Csak tíz! csattant köröttem S már a könyök is árverez. Nevetve mondtam nékik: Ácsi! Nem lesz a pénzből így misem! Apróka hang zokogta: Bácsi, Egy kis kenyérért elviszem! Egy kis kenyérért... Sírt, sikoltott, A téren végigvert a hang. Éreztem, fent a dómban oldott Kötéllel zúg a nagy harang. Nem húzza, veri félre senki, Csak ép a mázsás döbbenet, A könnyes Isten kéri, zengi A kenyeret, kenyeret.
Havazik, havazik... Meg sem áll tavaszig. Tán az egész világ Hó alatt aluszik. Hó alatt aluszik, Pilláját se nyitja, Hó alatt aluszik Kertünkben a fűzfa. Álmában barkát bont; Csupa fehér bársony... Azt hiszi tavasz van, S itt van a karácsony. Itt van a karácsony, Most nyílik virága, Hócsillagot bontott Minden bokor ága. Ünnepel a tél is; Felöltözött szépen, Kint sétál az utcán Ünnepi fehérben.
Ó gyönyörűszép, titokzatos éj!
Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél.
Kisdedként az édes Úr
Jászolában megsimul
Szent karácsony éjjel!

Ó fogyhatatlan csodálatos ér!
Hópehely ostya, csöpp búzakenyér.
Benne, lásd: az édes Úr
Téged szomjaz, rád borul.
Egy világgal ér fel.
Egek, mit szemlélek napkelet tájáról?
Három koronás fő költözik honnyáról;
Siet Sidóország anyavárosában,
Mondanád sas repül kőszál nyilásában,
Sok tevék követik megterhelt hátokkal,
Izzadnak, fehéről szájuk tajtékokkal.
Vallyon mit jelentnek e gyors jövevények? Talám a városhoz van menni törvények?
De tovább mit látok az égnek kékségén?
Egy ragyogó csillag ballag kerekségén.
Sugarát intézi a koronás főkre,
Mint a felkelő nap bércekek s erdőkre.
Ez már a természet rendét fellyül mulja,
S az álló csillagok törvényét feldólja.
Az egek fénye
baldachinként
alázatot bíborlik
a tájra,
s a szél az ég orgonása
fortissimóra
hangolja
a hegyek, a víz, az árva
erdők kórusát. Zeng-zúg a dallam
a kórus ajkán.
Két gerlicét vagy galamb-fiókát,
Két szívet adnék oda,
Hogyha megint vissza-jönne
A Léleknek mosolya
S szeretettel járnánk jászolhoz.
Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
Karácsony van, Krisztusok járnak,
Nagy hadakban és nagyranőtt Krisztusok,
Zengjen a dalod, szent Forrongás
S te nagy Egy-Világ, zengjen a himnuszod.

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó
Vicc ajánló